Lara.

Nyögve nyitom ki a szemem, majd gyorsan vissza is zárom. Puha és meleg felületen fekszem, ellentétben azzal, ahol korábban ébredtem.

Hozzászoktatva szememet a szoba fényéhez, lassan felülök, vigyázva sajgó testemre. Hol lehet ez a hely? – tűnődöm, miközben a fafalakat és a padlót bámulom.

Istennőm! Az apám.

Kényszerítem magam, hogy felálljak, és kisétálok az ajtón, hogy megnézzem, ott van-e