Lara.

Kian és én csendben fekszünk az ágyon, egymással szemben. A fiam nem beszél, csak engem néz. Én is ugyanezt teszem. A tiszta kék szemei annyira emlékeztetnek valakire, akit nem láttam, amióta ott hagyott minket a kórteremben.

– Jól vagy? – Megbököm az orrát, mire ő halványan elmosolyodik. Vajon mi járhat most az apró fejében?

– Apuci jönni fog? – suttogja, és kicsi kezeit a nyakam köré fonja