*Elie*

Az út Kael házáig némaságban telt, a feszültség kettőnk között szinte fojtogató volt.

Mereven ültem az anyósülésen, keresztbe font karral figyeltem az ablak előtt elsuhanó fákat. Kael szorítása a kormánykeréken görcsös volt, az ujjpercei elfehéredtek, az állkapcsa néhány másodpercenként megrándult, mintha olyan szavakat nyelne vissza, amiket ki akart mondani.

Jól van. Hadd rágódjon.

Túlvagy