*Kael*

A fantomszál rángatta a mellkasom közepét, és feszesebbnek éreztem, mint a bejáratnál. Nem a kötelék volt. Nem az az egyenletes égés, amit ismertem. Ez nyersebb és vékonyabb volt, mintha egy drótot húztak volna át a húsomon. Minden lépésnél megfeszült.

– Csodás – mondta Vada a foga alatt, miközben valahol elöl víz csöpögött. – Valóban a legkiválóbb lyukak a földben.

– Nincs visszhang – mond