*Kael*

A hó a vihar előtt érkezett meg. Mindig így történt.

Mire az első pelyhek elsuhantak az ablak előtt, lágyan, mint a hamu, az Akadémia elcsendesedett. Nem a szokásos csend volt ez – ez nehezebb volt, az a fajta, ami az ember csontjaiban duruzsol, és amitől kisebbnek tűnik a világ. A szél úgy feszült az üvegnek, mintha be akarna jutni.

Elie a tűz mellett ült, maga alá húzott lábakkal; a paráz