Kael

Az erdő újra elcsendesedett. Túlságosan is.

Már nem bíztam a csendben – sosem biztonságot jelentett, csak az utóhatást.

Hamu lebegett alacsonyan a reggeli ködben, halvány lepelként telepedve az aljnövényzetre. Az első Sanguinarii tábor, amit találtunk, a felismerhetetlenségig elégett. A második még füstölt. A harmadik úgy nézett ki, mintha valaki belülről kifelé haladva gyújtotta volna fel.

„