ZAVIAN SZEMSZÖGE

Amikor az erdő közepén felébredtünk hasogató fejjel és Elara nélkül, olyan pánikot éreztem, mint még soha életemben.

Nem kaptam levegőt, nem tudtam gondolkodni, nem láttam mást, csak a lehetőséget, hogy Elara halott. Nem éreztem a farkasát, de a sajátomat sem, teljesen zsibbadt voltam. A kelleténél tovább tartott, mire lábra álltam, és még tovább, mire megtaláltuk. Ha nem sikoltot