ELARA SZEMPONTJA

Apám elment, magamra hagyva a társaimmal, és olyan volt, mintha valaki átkapcsolt volna egy kapcsolót.

Éreztem, hogy valaki a derekamra teszi a kezét, amire összerezzentem, kiváltva ezzel Zavian halk nevetését.

– Nyugi, kis Pacsirta, senki nem fog bántani – tartott egy kis szünetet, majd hozzátette: – Legalábbis nem úgy, ahogy neked ne tetszene.

Mielőtt megkérdezhettem volna, mire