ELARA SZEMPONTJA

„Nagyúr, jól van?”

„Nagyúr!”

Erősen köhögtem, hátratántorodva szorítottam meg a nyakamat. A torkom égett, minden lélegzetvétel olyan volt, mintha üvegszilánkokat nyeltem volna.

Az ágyon Voktor keze erőtlenül hanyatlott az oldala mellé. Feje a párnára dőlt, mellkasa szapora, egyenetlen lélegzetvételekkel emelkedett. Ismét elájult, pontosan úgy, mint korábban.

Az ajtó feltárult. Csi