ELARA SZEMPONTJA

„Hová megyünk?” – kérdeztem, de nem azért, mert annyira sürgetett volna a tudás. Őszintén szólva, jobban aggódtam érte, mint az úticélunk miatt. Kimerítő lehetett így cipelnie, a karjaiba zárva, miközben a hóban gázolt.

Úgy tűnt, órák óta tart az út, bár elvesztettem az időérzékemet. Egy részem egyenesen meg akarta kérdezni, hogy elfáradt-e, meg kellene-e állnia, vagy esetleg le k