ELARA SZEMPONTJA

„Arra kérlek, hogy menj el” – mondta a hangja most mélyebb volt, érdes, feszült, de nem dühös. „Maradj tőlem távol, Elara. Amilyen messze csak tudsz.”

„Én pedig megmondtam, hogy nem fogok” – vágtam vissza, és nem voltam hajlandó mozdulni. A szívem olyan hevesen vert, hogy belefájdult a mellkasom, de nem kaptam el a tekintetemet.

Az állkapcsa megfeszült, a szemei elsötétültek. „Egy