~Maeve szemszöge~

A fejem úgy lüktetett, mintha satuba fogták volna a koponyámat, a farkasom pedig halkan morgott az elmém mélyén. Egyáltalán nem segített. Sőt, sosem segített. Amióta a részemmé vált, úgy éreztem, nem más, mint egy állandó bíró, aki valami képzeletbeli talapzaton állva néz le rám, mintha alacsonyabb rendű lennék nála.

„Mit művelsz, Maeve?” – sziszegte, minden szótagjából csöpögött