~Maeve szemszöge~

"Komolyan mondom, ki nem állhatlak. KI NEM ÁLLHATLAK."

Julian csak még jobban nevetett, hangja öblös volt és egyáltalán nem bocsánatkérő, mintha végtelen szórakozást találna a szenvedésemben. A megbánás teljes és tökéletes hiánya miatt a farkasom frusztráltan felmordult, és fizikailag is vissza kellett fognom magam, hogy ne ugorjak át a szűk téren, és ne karmoljam le az önelégült