~Vander szemszöge~

Nem mozdultam.

Nem szóltam.

Csak figyeltem.

Abban a pillanatban, amikor a „nővérem” szó elhagyta Sloane száját, tudtam, hogy semmi sem lesz már ugyanolyan. Megváltozott a levegő a teremben, feltöltődött valami nyers, vibráló feszültséggel. Maeve belém kapaszkodott, szorítása olyan volt, mint a satu, de nem vigasztaltam meg. Nem suttogtam nyugtató szavakat.

Mert ez nem a vigaszta