Amikor hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyílik, majd becsukódik, elmosolyodtam, és azt gondoltam magamban, hogy Lach ma éjjel sem vesztegette az idejét. Amikor felnéztem, és láttam Maurát lehajtott fejjel elmenni az irodám előtt, újra az órámra néztem. Hajnali három volt.

– Maura? – szóltam utána.

– Jól vagyok – mondta, épp mielőtt hallottam volna a lépteit a lépcsőn.

Pár percig ott ültem összerá