– Finley! – ordította Enzo, amint a bejárati ajtó bevágódott.

Lemaradtunk a találkozásuk egy részéről, mert Finley besuhant a házba, és mire utolértük őket az ajtóban, már egymást ölelték, egyszerre nevetve és sírva. Morgaine kicsit távolabb állt, hozta a formáját; az inge alatt már látszott egy apró dudor a hasán.

– Ryker – mondta Enzo elérzékenyülve, és engem is magához ölelt.

– Tudom – mondtam.