Killian nézőpontja

– Több mint huszonnégy órája el sem mozdultál mellőlem, drágám – mondta anyám, a kórházi ágyáról felnézve rám. – Kimerültnek tűnsz. Haza kellene menned pihenni egyet.

– Jól vagyok – mondtam neki, megrázva a fejem. – Nem megyek sehova, amíg lábra nem állsz.

– Ez eltarthat egy darabig; már nem gyógyulok olyan gyorsan. Különben is, már erősebbnek érzem magam, mint tegnap – biztosít