Később az éjszaka folyamán Elara a hálóingében ült az ágyon; a késő délutáni felfedezés még mindig zsibbasztóan hatott rá.

Ezután a vacsora elfogyasztása valóságos küzdelemmé vált, szinte lehetetlennek találta, hogy Reeve arcába nézzen. Elara minden tőle telhetőt megtett, hogy elrejtse a kényelmetlenségét, nevetett, amikor Reeve viccelődött, és szinte robotpilóta üzemmódban válaszolt a kérdésekre,