Gyorsan megfordultam, és Vance állt ott, ajkán kegyetlen mosollyal. Az első ösztönöm az volt, hogy a lányom elé állok, és megvédem a tekintetétől. Észrevehette a mozdulatomat, mert gúnyosan felnevetett.

– Már egy napja nálam van – nevetett fel. – Olyan dolgokat is láthattam volna, amiket nem akartad, hogy meglássak. Be kell vallanom, a lányod gyönyörű. Kár, hogy nem a miénk. Ha az lenne, megkímélt