ZAREK SZEMSZÖGE

Sietve vittük haza Kaelie-t. Alig emlékeztem a visszaútra, csak ő járt az eszemben. Szinte másodpercenként ellenőriztem, hogy lélegzik-e még. A szeme zárva volt, az ajkai pedig még mindig kéklettek, de valahányszor láttam a mellkasát emelkedni és süllyedni, remény öntött el.

Mire a Fellegvárhoz értünk, a gyógyító fia már kint várt Tessával. Megtették nekem azt a szívességet, hogy k