KAELIE SZEMPONTJÁBÓL

A fejem lüktetett, és kissé kába voltam, de egyébként jól éreztem magam. Amióta elkezdtem használni az erőmet, most először nem láttam azt a nagy sötét szobát a tükörrel. Nem tudtam, mit jelent ez rám nézve, de csak remélni mertem, hogy valami jót. Zarek felém fordult, és a szemében lévő megkönnyebbülés tapintható volt. Megpróbáltam rámosolyogni, jelezni neki, hogy jól vagyok,