Tizennegyedik fejezet

SIENNA SZEMSZÖGE

– Anya... ő az apukám?

A kérdés még sokáig visszhangzott a fejemben, miután Zane feltette. Nem tudtam, mit mondjak. Hogy is mondhatnék bármit?

– Zane... – szólítottam meg, úgy nézve rá, mintha épp darabokra törte volna a szívemet.

De aztán az egyetlen dolgot tettem, amit tehettem.

Elmosolyodtam. Erőtlenül.

– Kicsim... majd később mindent elmesélek, jó? Csak..