28. FEJEZET

SIENNA SZEMSZÖGE

– Várok, Sienna – mondta halkan, bár a hangsúlyában semmi nyugalom nem volt. Ez az a fajta csend volt, ami a túl nagy düh megfékezéséből fakad.

Remegve fújtam ki a levegőt, az ujjaim reszkettek az oldalamnál. Roman nem mozdult. Ő is ott állt, megfeszült állkapoccsal, mozdulatlanul.

Nagyot nyeltem. – Azzal az éjszakával kezdődött... amikor Roman visszatért. Mindketten i