NEGYVENNYOLCADIK FEJEZET

ROMAN SZEMSZÖGE

A teste megremegett alattam, és halk nyöszörgése elég volt ahhoz, hogy a véremet tűzzé változtassa.

Most már gyengéden fektettem le az ágyra, nem volt több hideg víz, nem volt több reszketés a hideg porcelánhoz simulva. Csak mi ketten. A bőre még mindig vöröslött, a forróság úgy áradt belőle, mint a láz, a teste vonaglott, vágyakozott, kétségbeesett volt.