12. FEJEZET

ZANE SZEMSZÖGE

Meg se szólaltam. Csak a karjaimba kaptam, mintha az életem múlna rajta, olyan szorosan tartva, hogy már féltem, összeroppantom. De nem tudtam elengedni. Fájt a mellkasom. Gombóc volt a torkomban. Minden porcikám égett ettől a beteges bűntudattól, amitől alig kaptam levegőt.

„Tegyél le! Zane, tegyél le!” – kiabálta, az ökleivel a vállamat verte, próbált szabadulni, de