16. FEJEZET

MILA SZEMSZÖGE

Ha a szégyennek emberi alakja lett volna, akkor én voltam rá az élő, lélegző bizonyíték. Soha életemben nem éreztem még magam ilyen megalázottnak, ilyen butának, ilyen kihasználtnak. Abban a pillanatban, ahogy becsaptam magam mögött az ajtót, a könnyek egyszerűen kitörtek, mintha egész nap a szemem mögött várakoztak volna, és most teljes engedélyt kaptak volna, hogy me