31. FEJEZET

ZANE SZEMSZÖGE

Mila halkan felsóhajtott, és úgy nézett vissza rám, mintha már most megbánta volna, amit mondani készül.

– Kövess – mormogta halk, de határozott hangon. – Be kell osonnod.

Meg sem várta a válaszomat, csak elindult előre, mintha minél hamarabb túl akarna lenni az egészen. Én pedig követtem, a kezeimet mélyen a zsebembe süllyesztve, a mellkasom pedig még mindig feszült att