43. FEJEZET

MILA NÉZŐPONTJA

A srác egy másodpercig sem várt tovább. Gyorsan meghajolt, és azt mormogta: – Kérlek, bocsáss meg –, majd úgy elinalt, mintha az élete múlna rajta.

Csak álltam ott megdermedve, a szemöldökömet ráncolva. Az emberek mindig ezt csinálták Zane közelében, és bár nem először láttam ilyet, minden alkalommal kizökkentett. A tisztelet, a félelem, ahogy az egész viselkedésük me