63. FEJEZET

ZANE SZEMPONTJA

– Természetesen, Apa! – mondtam szinte túl gyorsan, az izgalom pedig kitört belőle, mielőtt még visszafojthattam volna. Apa azzal a széles mosolyával nézett rám, amitől mindig kisfiúnak éreztem magam, és határozottan hátba veregetett. – Remek, fiam! – mondta, a hangja pedig olyan büszke és elismerő volt, hogy majdnem szétvetett a mellkasom.

De Anya még nem végzett, egyá