84. FEJEZET

MILA SZEMSZÖGE

– Mila. – Apa szólalt meg elsőként, még mindig úgy bámulva rám, mintha semminek nem találna értelmet. A hangja mintha messziről jött volna, ami csak fokozta a zavarodottságomat.

Megpróbáltam felülni, de abban a pillanatban, ahogy megmozdultam, éles fájdalom hasított a fejembe.

– Jaj. – Felnyögtem, és ösztönösen felnyúltam, ujjaim a fejemen lévő vastag kötést érintették.