92. FEJEZET

MILA SZEMSZÖGE

Másnap reggel úgy ébredtem, hogy minden jó és rossz helyen sajogtam, és egy darabig meg sem mozdultam. Féltem tőle. A hátamnak feszülő melegség túl valóságosnak tűnt ahhoz, hogy álom legyen, és amikor kissé elfordítottam a fejemet, megláttam Zane karját a derekam köré fonva, a kezét pedig a hasamon pihentetve, mintha oda tartoznék. A szívem kihagyott egy ütemet. Te jó ég