100. FEJEZET

MILA SZEMSZÖGE

„Ó, igen, kicsim, mindig is erre vágytam” – mondtam, de a szavaim félbeszakadtak, amikor Zane az ajkaimra tapadt, és éhesen csókolni kezdett. A szája szinte elnyelt, a nyelve mélyre hatolt, mintha nem tudna betelni velem. Egyik erős karját a testem köré fonta, a kezével szorosan megragadta a derekamat, és magához préselt az autó szűkös terében. A másik keze a mellkaso