Tessa

Talán ez csak egy üzleti vacsora volt, és én értettem félre az egészet. Hirtelen teljes idiótának éreztem magam. Felállt, és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen a padról. A tölcsérem maradékát a kukába dobtam, kibújtam a zakójából, és visszaadtam neki.

– Biztos nem fázol? – kérdezte.

– Jól vagyok, köszönöm.

Visszasétáltunk az autóhoz, kerülgetve az embereket a zsúfolt mólón. Egyszer sem ér