Julian

Újjászületett emberként sétáltam végig a folyosón az irodám felé. Enyém volt Tessa, és megtarthattam a cégemet is. Az élet szép volt.

„Jó reggelt, Nora!” – mondtam vidáman.

Felnézett rám, a szemében fáradtság ült. „Ööö, jó reggelt. Maradsz, vagy csak átutazóban vagy?”

Elvigyorodtam. „Maradok.”

Elernyedtek a vállai. „Hála az égnek. Van mit bepótolnod.”

Bólintottam. „Tudom, tudom. Készen állo