Vivienne az utca túloldalán állva meredt a családi házukra. Képtelen volt elfelejteni a gyerekkori emlékeket, amik átfutottak az agyán. Mennyire ártatlan volt akkoriban, milyen naiv az élettel és az emberekkel szemben. Fiatal, tiszta fejében az élet olyan egyszerű volt, mint az eső, ami akkor esik, ha elsötétülnek a felhők.

Pontosan azzal a szemközti erkéllyel szemben találkozott először Prestonna