– Jebat.

A káromkodás rántott ki az álomból. Megfordultam, és láttam, amint Makszim egy tálat tart a kezében, amiben minden bizonnyal az a csontleves volt, amivel Kszenyija etetett. Megdörzsöltem a szemem; a szobába ömlő napsugárból ítélve már jócskán benne járhattunk a délutánban.

– Nem lenne szabad fent lenned.

Makszim váratlan mozdulattal letette a tálat az asztalra, és fél térdre ereszkedett e