A karom ébresztett fel. Nem volt elviselhetetlenül fájdalmas, de nem is érződött valami jól. Párszor pislogtam, felmértem, hol vagyok, és rájöttem az okára. Valamikor álmomban Makszimhoz bújtam. Jelenleg az oldalához gömbölyödtem. A karja a fejem alatt volt, átkarolt, és védelmezően tartott magához. Olyan meleg volt, és bár elöntött a szégyenkezés, a testem ellazultnak és békésnek érződött.

Esélye