Halkan zene szólt a háttérben, miközben föléhajolva festettem az óriási tapadókorongokat, amik a Kraken csápjait borították. Órák óta a festménnyel foglalkoztam. Csodálatos érzés volt úgy festeni, hogy nem kellett attól tartanom, valaki rajtakap.

Egészen addig, amíg fel nem riadtam, amikor az ajtó nyílni kezdett. Szerencsére az ecsetem nem volt a vászon közelében, de dühösen meredtem az ajtóra.

–