Maximilian átölelte Eleanort, aki a fia fényképét szorongatta; másnap reggel némán ültek egymás mellett a kanapén. — Még mindig folyton rá gondolok. — mondta Eleanor halkan, a képet nézve.

— Olyan erős akaratú volt, mint a fia, meg te magad is. — Maximilian lágyan megfogta a kezét. — A mai nap nagyon szomorú lesz az unokáinknak. — Eleanor felé fordult. — Sírni fognak, Alaric pedig bátornak fog mut