Bianca a medence partján ült, lábát a vízbe lógatta, és lassan kortyolgatta az italát; a fenébe is, de unalmas itt.

Felnézett az égre; napos, szép nap volt a szórakozáshoz. Felsóhajtott. "Olyan unalmas itt!" kiáltotta el magát.

A medencére nézett; már nem jelentett örömet. Tudta, hogy valaki mellett kellene lennie – nem, Beckett mellett.

Behunyta a szemét. "Miért nem hív fel egyszerűen?" Felvette