Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Rendben.
A szívem kalapált a félelemtől. Felhúzott, hogy üljek az ágyra, karjait körém fonta, az álla pedig a vállamon nyugodott.
– Pszt, nincs baj – veregettem meg halkan a hátát. Teljesen sokkos állapotban voltam.
– Nem megyek sehova, de tényleg azt gondolom, hogy orvost kellene hívnom.
Meg sem próbáltam mozdulni, de ő még szorosabbra vonta körülöttem a karját.
– Azt mondtam, maradj! Kérlek, n