Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Rendben.

A szívem kalapált a félelemtől. Felhúzott, hogy üljek az ágyra, karjait körém fonta, az álla pedig a vállamon nyugodott.

– Pszt, nincs baj – veregettem meg halkan a hátát. Teljesen sokkos állapotban voltam.

– Nem megyek sehova, de tényleg azt gondolom, hogy orvost kellene hívnom.

Meg sem próbáltam mozdulni, de ő még szorosabbra vonta körülöttem a karját.

– Azt mondtam, maradj! Kérlek, n