A nap hátralévő részében az asztalomnál dolgoztam.

Amikor eljött a hazamenetel ideje, felnéztem rá. – Elkészüljek, hogy együtt mehessünk?

– Nem, előbb be kell ugranom valahová – mondta, és magához intett.

Odamentem hozzá, ő pedig a combjára ütött, jelezve, hogy üljek oda.

– Engem is elszomorít – mondta, miközben a hajamat simogatta. – De ma este hazaérek, ne aggódj.

– Rendben – húzódtam el, szomor