Másnap reggel, amikor felébredtem, Kaelen nem volt mellettem. Zavartan megveregettem az ágyat, felültem, és az ujjammal a hajamba túrtam.

Kinyújtóztam, mielőtt a fürdőszoba felé vettem volna az irányt.

Amikor kijöttem, még mindig sehol sem láttam. Felkaptam egy hálóinget, és kimentem a nappaliba.

Fel sem nézett az íróasztalától, ahogy beléptem. A tekintete a számítógépére tapadt.

„Szia, kicsim” –