Ott álltam, megmerevedve. Csak nem kísértetet látok?

Még akkor is tágra nyílt szemekkel, mozdulatlanul álltam, amikor felém lépett, átkarolt és szorosan magához vont.

– Annyira hiányoztál – szólalt meg, és a hangja végre kizökkentett a révületből.

– Kaelen? Te hogy... Mit keresel itt?

Elhúzódott az öleléstől, de karnyújtásnyira megtartott magának, majd elmosolyodott. – Azt hittem, jobban örülsz ma