CASPIAN

Killian az ágyhoz kötözte a kezét és a lábát, hogy ne érhessen magához. Időnként ujjazta, de mindig otthagyta, amikor már a csúcson volt, és ezt ismételgette újra meg újra.

Bár a gyötrelme látványa felizgatott, sajnáltam őt, tudva, min mehet keresztül.

„Nem kell ilyen arcot vágnod, testvérem. Te voltál az, aki előállt ezzel az ötlettel!” – vádolt Killian, és összeszűkült szemmel nézett rám