Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Megszólalni sem tudtam, nem azért, mert nem akartam, hanem mert elállt a szavam. Mindig is eleresztettek apró poénokat az irodai légyottokról, de sosem vitték tovább a dolgot. Az, hogy most ezt így megmondták, és éreztem a tekintetük vadságát, elég volt ahhoz, hogy belém fojtsa a szót.

– Nem örülsz neki? – Killian csókokkal borította el a nyakamat. – Nem akarod, hogy megtegyük veled?

Néhány másodp