EVELINA

– Solon van az ajtóban – mondta az őr, miközben meghajolt felém.

Bár a makacs társaim még nem mutattak be engem a palotában élőknek, tudtam, hogy látják rajtam: fontos vagyok számukra. Mi másért is tettek volna meg mindent, amit kértem tőlük, ha nem lettem volna az?

– Solon? Mire vár még? Engedje be! – mondtam egy kézmozdulattal, rámosolyogva az őrre, aki nem kérdőjelezte meg a hatalmamat.