– Jól van, értem én – mormoltam, és ellöktem a szájukat az arcomtól, mielőtt elárasztottak volna a nedves csókjaikkal, mert rájöttem, hogy pontosan ezt akarták. Ki tudja, talán kutyák voltak előző életükben?

– Hát persze, hogy mi jobban. – Killian egy újabb csókot nyomott a bal arcomra.

– Srácok! – Nyöszörögve felültem az ágyban, és rájuk ráncoltam a homlokom. – Miért szerettek hallgatózni a gondo