Abban a pillanatban, hogy meghallottuk az ajtó kattanását, Julianne ellazult. – Tényleg be akarod fogadni? – Összeráncolta a homlokát, és úgy nézett rám, mintha a gondolataimat próbálná olvasni. – Nem azért nem kérted meg, hogy menjen el, mert körmönfont módokon gondolkodsz, hogyan is küldhetnéd el, ugye?

– Miből gondolod ezt?

– Nem gondolom. Csak...

– Nem hazudtam neki. Az igazat mondtam, amikor