Az arcomra lehelt csókokra ébredtem. Ásítva, fél szemmel rápislantottam a társaimra, mielőtt visszacsuktam volna. Tegnap éjjel nem csináltunk túl sok mindent, de úgy éreztem, mintha rengeteget. Különösen a hátam fájt úgy, mint még soha.

– Gyerünk, drágám – mondta Caspian, miközben megfogta a kezemet. – Ideje felkelni az ágyból, ideje megörvendeztetni az egész világot a te szerető jelenléteddel.

–